Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


M. Szabó Mihály: „Ki törődik itt a piktúrával egyáltalán?” (Beszélgetés Szántó Piroska festőművésszel)

2015.02.06

1913-ban született Kiskunfélegyházán. Ötéves korában elvesztette szüleit, s gyermekkorában dolgoznia kellett, hogy elvégezhesse a gimnáziumot. Politikai okokból egy év után kicsapták. Vaszary János magániskolájában folytatta tanulmányait. 1938 óta dolgozik Szentendrén. 1948-tól nem állíthatott ki, illusztrálással kereste kenyerét. Tízévi szünet után a Csók Galériában nyílt tárlata 1958-ban. Azóta folyamatosan állít ki hazánkban és Európa más tájain. A Munkácsy- és Kossuth-díjas festővel a mezőhegyesi Szent György plébániatemplombeli kiállításának megnyitója után beszélgettünk.

 

– Szentségtörés volna, ha elöljáróban terveiről faggatnám?

 

– Nem szentségtörés, butaság. Nyolcvanhárom éves vagyok.

 

– Na és! Picasso kilencven évesen még aktívan dolgozott.

 

– Kedves vagy, s tulajdonképpen igazad van! Mert miért is kelne fel az ember, ha nem festhetne?

 

– Mi a szerepe annak, ha valaki festéssel keresi a kenyerét? Hol tudja bekapcsolni magát a szellemi élet vérkeringésébe?

 

– Tudod mit mondok én erre? Hogy megette a fene az egészet! Ki törődik itt a piktúrával egyáltalán? Jobb, ha nem is nézünk sem előre, sem hátra, csak dolgozunk mint egy igavonó barom. Mondd, te gondoltad volna például, hogy Vas István özvegyének megélhetési gondjai lehetnek? No de hagyjuk ezt!

 

– Egy régebbi interjúban azt mondta, nem becsüljük eléggé értékeinket. Ma is így gondolja?

 

– De még mennyire! Majmoljuk az idegeneket már a XVIII. század óta. Pedig nekünk is van egyéni hangunk. Természetesen kell tanulnunk a „nyugattól”, de az epidermis-modernség nem tartozik ebbe a kategóriába.

 

– Milyen anyaggal dolgozik a legszívesebben?

 

– Mindig olyannal, melyet az egészségem megenged. A kezem miatt olajjal most nem bírok, ellenben sokat dolgozom pasztellel és monotípiával.

 

– Mit jelent az Ön számára az Alföld?

 

– Mint Coriolanusnak Róma. Ott születtem, ott láttam először csodát, majd megsértődtem és elszaladtam. Más lett az Alföld. Virágos és zöldes. Szentendre egy gyönyörű kis játékváros. Itt vagyok otthon, de dolgozni csak ott tudok.

 

– Vas István költővel ötven esztendeig éltek házasságban.

 

– Boldog házasságban!

 

– Mivel segítette az Ön művészetét ez a bensőséges kapcsolat?

 

– Elsősorban azzal, hogy volt valaki, aki látta a képeimet akkor is, amikor nem állíthattam ki. Más tisztességes ember feleségül sem vett volna egy festőlányt, aki mindig maszatos, esetleg mérges, kizárja a szobából ha fest és így tovább. Egyébként már akkor is nagyra tartottuk egymás művészetét, amikor még személyesen nem ismertük egymást.

 

– A nyolcvanas évek elejétől főleg a Kortársban és a Holmiban publikált rendszeresen önéletrajzi ihletésű novellákat. Megkérdezhetem mikor ír és mikor fest inkább?

 

– Fogalmam sincs. De a kettő biztosan nem megy egyszerre. Ha a kérdést le akarnám egyszerűsíteni, azt mondanám, általában télen írok és nyáron festek. Nem tartom magam írónak, csak krónikásnak, ugyanis semmit sem tudok kitalálni. Igaz, nem is kell, mert elég tarka volt az életem.

 

– Mi a véleménye a mai magyar piktúráról?

 

– Hogy is mondjam csak: ők tudják mit csinálnak, ők a fiatalok! Nézd, ez egy generációs kérdés. Annak idején mi is megvetéssel figyeltük a negyvenéves „öregek” munkáját. Persze részemről mindent el tudok fogadni, kivéve a média piktúrát, a számítógépes ábrázolást. Nem tudom, érezheti-e még az ember ezeknél az alkotásoknál ugyanazt az érzést, mint a kézzel alkotott műveknél, s azt se, hogy vajon mi bennük az élvezet?!

 

(1997 május)

 

(Szántó Piroska 1998. augusztus 2-án hunyt el Budapesten.)

 

P.S.: Piroska néni az interjú után megkérdezte tőlem:

 

– Régóta írsz verseket?

 

– Honnan tetszik tudni, hogy írok verseket? – kérdeztem vissza csodálkozó arccal.

 

– Ugyan már, fiam! Ötven évig éltem költővel – hangzott a válasz.

 

Szerettem volna, ha egy A4-es lapra adott volna dedikációt az akkori lapomnak, a Békés Megyei Napnak.

 

– Azt nem, de neked szívesen rajzolok valamit – mondta, és öt perc alatt papírra vetett nekem egy csodát a golyóstollammal. Krisztust ábrázolja a keresztfán. Azóta is szeretettel őrzöm.

 

Már nem emlékszem, melyik napon temették. Tény ugyanakkor, hogy az akkor Mezőhegyesen szolgáló Bajnai István esperes-plébános búcsúztatta a Farkasréti temetőben. Ez volt Piroska néni kívánsága. Bajnai István 2005-től Battonya plébánosa. Tb. kanonok.

 

szanto-piroska.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tetszett? Lájkold a blog oldalát is!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Utolsó kép


Facebook

Elérhetőség

Szabó Mihály

Mezőhegyes, Május 1 tér 6/4
5820

06(30)445-91-18

mihaly.mszabo@gmail.com


Archívum

Naptár
<< November >>
<< 2018 >>
Ke Sze Csü Szo Va
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30    


Statisztika

Most: 2
Összes: 45513
30 nap: 1964
24 óra: 59