Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


M. Szabó Mihály: „Művelt, tehát veszélyes!” (Gondolatok a mezőhegyesi könyvtárban)

2015.02.20

A Magyar Sajtó Napját 1990 óta ünnepeljük március 15-én, annak emlékére, hogy 1848-ban ezen a napon nyomtatták ki a magyar sajtó első szabad termékét, a Tizenkét Pontot és a Nemzeti Dalt. A jeles nap előestéjén Niedzielsky Katalin újságírót látta vendégül a József Attila Általános Művelődési Központ Könyvtára. A megyei lap egykori főszerkesztő-helyettesével dr. Sásné Balda Dorottya, az Új Mezőhegyes szerkesztője beszélgetett.

 

niedzielsky-katalin.jpgNiedzielsky Katalin a Lipcsei Egyetem (egykori NDK) bölcsészettudományi Karán német irodalom-nyelvészet szakon, az Elméleti és Alkalmazott Nyelvtudományok Kar amerikai-angol szakán szerzett diplomát. Fiatal diplomásként a Békés Megyei Népújság tördelőszerkesztője lett, majd elvégezte az újságíró iskolát, szerencsére tördelő szakon, hiszen az akkori átpolitizált képzésben ez volt az egyetlen szakmai rész. „Elég sokat szenvedtem a nyomdászmúlttal rendelkező kollégák között. A legendás hírű Ritter Ali bácsi gyakran legyintett: „Maga is inkább fordítson – németről németre!” De azóta is hálás vagyok, hogy megtanultam a lapkészítés aranyszabályait; tudom, hogy az újságírás szakma, élethivatás és nem átmeneti politikai megbízatás” – írja a Hír elszáll, írás megmarad című kötetének bevezetőjében.

 

konyv-a-konyvtarban.jpgHarminckét évig dolgozott a megyei lapnál odaadással, szeretettel, ebből 23 esztendőt vezető pozícióban. 2009 nyarán-őszén aztán új embereket tettek vezetői pozíciókba, őrá már nem volt szükség. Igaz eleinte ezt elfelejtették vele közölni, nevét egyszerűen csak kivették az impresszumból. Pár hét múlva a felelős szerkesztői székből is felállították. A miért kérdésre egy felmondó nyilatkozatot dugtak orra alá. Két óra gondolkodási időt kapott. „Soha nem vágytam így még a szabadságra, nem a pihenésre, a szó szerinti szabadságra. A szabadságért mindig újra és újra meg kell küzdeni! Ahol szabadság van, ott nem lehet titkolózás! A szabadság elrablása ott kezdődik, mikor az emberrel nem beszélnek!” – futottak át agyán a gondolatok. Aztán kialkudott magának egy újságírói szerződést: végül is nem a rang, nem az asztal volt számára fontos, ő az újságírásba volt szerelmes. Ám a kamuszerződés, mindössze két hónapig tartott.

 

Túlkoros, túlképzett munkaerőként, nyugdíj előtt, két diplomával, munkanélküli és közhasznú munkás státusszal, meglehetősen hátrányos helyzetbe került. Persze azért vannak olyan helyzetek, mikor nemet kell mondani, még akkor is, ha annak eredményeként esetleg végleg lehúzhatnánk a rolót. Jelenleg a Szent István Egyetem Békéscsabai Karával áll szerződésben, ahol újságírást tanít. Közben ír színikritikákat, írja második könyvét, melynek az istenért sem árulja el címét. Legyen ennyi elég: hányattatásairól szól és naplóformában vetette papírra. (Időközben megjelent a könyv: Hallgatásért díszsírhely címmel, Az újságíró naplójából alcímmel. 2014. október 31-én mutatták be a Békéscsabai Jókai Színház és a Körös Irodalmi Társaság közös rendezésében, a színház szalonjában – a szerk.)

 

Idézzünk kedves írójától, Márai Sándortól: „Az újságírás narkotikum is; bele lehet pusztulni, de addig tökéletes bódulatot és feledkezést ad. Néha fáradt voltam, néha kétségbeesett, néha túlságosan izgatott, néha homályosan informáltak; de mindennap írtam, ahogy az orvos mindennap operál. Mintha valamilyen toxin dolgozna és mérgezne az újságíró idegrendszerében; nem bírja ki a hallgatást. Minden délután hat felé ott talált az idő az asztal előtt, abban a különös idegállapotban, amely nem kellemes és nem romantikus, inkább csak mesterségesen hevített, mindennap megöltek valakit, vagy tönkrement valaki, mindennap hazudtak egy nagyot valahol, vagy rikító ízléstelenséget követtek el, mindennap „történt” valami, abból a bűzös és szomorú nyersanyagból, ami az élet...” (Márai Sándor: Egy polgár vallomásai)

 

Aztán: „Tudnod kell, hogy az emberek nem ok nélkül ragaszkodnak a középszerűhöz, a zavaroshoz és vajákoshoz, az illúziókhoz és a szobatiszta félismeretekhez, tehát a műveletlenséghez. Mert a műveltség annyi, mint az igazságnak – minden dolgok igaz ismeretének – feltárása és elviselése. S az igazat elviselni mindig nagyon nehéz. A műveltséghez, tehát a valóság és igazság megismeréséhez, rendkívüli bátorság kell.” (Márai Sándor: Füves könyv)

 

ujsagirok-es-hallgatoik.jpg

 

Készülő könyvében Niedzielsky többek között ír Szikora József, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége (MAKÚSZ) elnöke Melocco János, 1951-ben kivégzett katolikus újságíró emléktábla-avatásán (2009. december 10. – a szerk.) elhangzott beszédéről. „Hölgyeim és Uraim, a sajtó, a média kiváló televénye a puhaságnak, a hazugságnak. S a közönség önként, erőszak nélkül, lelkesen fogyasztja a tetszésére gyúrt semmit. Mert nem is a tételes hazugság a legveszélyesebb, hanem az elhallgatás, a lényegtelen fontossá emelése, a szavak elrablása, az eszmények ivartalanítása. S a legfőbb eszköze ennek, a legfőbb módszer, amivel tömegeket lehet rávenni arra, hogy önként mondjanak le a szabadságukról, az éppen a műveletlenség, az igazán fontos dolgok tudásának a hiánya. „Művelt, tehát veszélyes” – véste a művész (Melocco Miklós szobrászművész, Melocco János fia – a szerk.) Melocco János ítéletének indoklását az emléktáblára. Művelt, tehát veszélyes. Igen, Hölgyeim és Uraim, a műveltség, a tudás, az elkötelezettség, a hit veszélyes ma is. Veszélyes, mert szabadság következik belőle” – mondta Szikora.

 

Március idusán írom e sorokat, „most tél van, és csend és hó és halál”, az országban most osztják a különböző sajtódíjakat.

 

(2013. március 15.)

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Utolsó kép


Facebook

Elérhetőség

Szabó Mihály

Mezőhegyes, Május 1 tér 6/4
5820

06(30)445-91-18

mihaly.mszabo@gmail.com


Archívum

Naptár
<< Október >>
<< 2018 >>
Ke Sze Csü Szo Va
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31        


Statisztika

Most: 3
Összes: 45516
30 nap: 1966
24 óra: 62