Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


M. Szabó Mihály: „Olvassátok mindig a moderneket” (Erdős virág politikai lírája)

2015.02.20

Hetven-nyolcvan éve még magától értetődő volt, hogy urambocsá’, még egy mérnök vagy bankigazgató is olvas kortárs verseket. Egykori összhangzattan tanárom: Kátai József mondta nekünk, tanítványainak (tudja még valaki, kit rejt ez a név, ki volt ez a százszormegátkozott-ezerszeráldott, a Marsról Földre csöppent, érzékeny idegrendszerű, melgibsonos fazonú, furcsa fószer, aki a Szegedi Nemzeti Színház ünnepelt zeneszerzőjéből miskolci levélkézbesítővé küzdötte „fel” magát? [Rövid intermezzo: a művészsors már csak ilyen, kedves barátaim és barátnőim, írjunk ezerkilencszázhetvenkettőt vagy kettőezer-tizenhármat akár!]) 1972-ben, aki nem olvassa el Pilinszky János Nagyvárosi ikonokját, vagy Marsall László Vízjelekjét (a két költőnek akkor ezek voltak a legújabb opusai), az nem ismeri a jelen magyar valóságot. Olvassátok mindig a moderneket – szóltál valamit kis köcsög?! –, talán megértitek, mi zajlik körülöttetek – mondta Kátai. – Talán! – tette hozzá.

 

erdos-virag.jpg

 

Kátai Jóska(!), fenn az égben, vagy itt lenn, ebben a szürke, szomorú, szentséges-szentségtelen árnyékvilágban, te bohóc, te (élet)művész, te hedonista, te szoknyabolond, te, ki oly gyakran keverted a szextet a szexszel (talán fejfádra is ezt ír[ják]ták), te szépség huligánja, te megszentelt verssoroktól megrészegülő őrült zenésze a világnak, te, te, te… ismerlek ám, túlságosan is jól ismerlek én, álmaimban néha még most is vissza-visszatérsz rumpettyes magyar éjszakákon, tudom, te ma is azt mondanád: a moderneket, csakis a moderneket, hölgyeim, uraim… és fúvósok! De vajon kit ajánlanál most nekünk? Na, kit? Csalódnék, de rohadt nagyot ám, egy égbe szökellő, díszes, karcsún karcsúsodó templomtorony dőlne össze bennem, ha nem azt, amire gondolok, de valami mégis azt súgja, búgja, köhögi, röhögi, morogja, dohogja, sőt üvölti ebbe a meggárgyult fejembe, elsősorban Erdős Virág versét, a Na most akkort:

 

„mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki legeljen penneágyon rozmaringos mellfilét, ki pecázza kukából a halolajos kiflijét, kinek legyen friss levegőn tartózkodni ideje, kinek teljen karcinogén cuccokkal a tüdeje, ki rágja a Cafe Picard mascarponés pitéjét, ki mossa a Szentiványi nagyságosék bidéjét, kinek kelljen éjjel-nappal folyton-folyvást igyekezni, kit lehessen kapásból és szemtől szembe letegezni, ki ne jusson ötről hatra, kinek fussa futópadra, Pulára meg Balira, kit vegyenek palira, kinek legyen hobbija a népi magyar hagyomány, kinek jusson másfél bála angolpólya-adomány, kinek bocskor, rámás csizma, cifra mente, kacagány, kinek jusson, mér’ is jutna, szar se jusson, ha cigány, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki rakja ki carrarai márvánnyal a klotyóját, kinek pakoltassák ki a pénztárnál a motyóját, ki zúzzon ki Rómába, hogy láthassa a piétát, ki nyomassa ezerrel a déligyümölcs-diétát, ki merengjen el egy régi, feudális szokáson, kit érjenek állítólag kisebb bolti lopáson, kinek legyen ad absurdum reklamálni mersze, ki merjen a jogaiért kiállni, na persze, kinek legyen dilije a kuszkusz meg a falafel, ki próbálja nem feladni, végül mégis adja fel, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki költözzön proli szagtól fuldokolva Budára, ki költse egy komplett pesti panel árát dudára, ki ápolja klinikán az egészséges körmét, ki válasszon rövid utat, ki pedig a görbét, ki lásson a Hun West Travel-irodával világot, ki álmodjon zöld fű közé piros, fehér virágot, ki ültessen minden kerti törpe mellé tuját is, ki adja az ártatlant, de hogyha kell, a buját is, ki rendeljen ülőbútort magának a neten, kik lakjanak egyetlenegy félszobába’ heten, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki utazzon még a világ végére is kocsival, ki tudjon le minden bajt egy odavetett bocsival, ki vegye a nyakába egy papucsér’ a plázát, kinek vigye el a bank a vakolatlan házát, kinek legyen párnája a hugyos-sáros aszfalt, ki foglaljon négy személyre, ablak mellé asztalt, kinek legyen jelszava a részvét és a szeretet, kinek kelljen beszerezni tüdőszűrőleletet, ki kerüljön révületbe Csaba testvér szent szavától, ki keljen ki magából egy utastársa testszagától, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki járkáljon házastársi javallatra botoxra, kit vigyenek akarata ellenére detoxra, kinek kelljen másnap délig étlen-szomjan kibírni, kit lenne szép most azonnal puszta kézzel kinyírni, kinek hozzon Télapócska sárgarézzel teli zsákot, ki hordja ki lábon hol a tüdőgyuszit, hol a rákot, kinek legyen igénye a könyvre meg a mozira, ki próbáljon belógni egy kulturáltabb slozira, kinek kelljen nap mint nap a Vágóhídig bliccelni, kinek legyen – láthatólag – kedve most is viccelni, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, kinek legyen névre szóló szekrénye a Gelázsban, ki aludjon álmában egy jó kis fűtött garázsban, ki nevezze komenista fertőnek a Dagályt, kinek sértsen már a puszta létezése szabályt, ki akarja hóban-fagyban kivárni a sorát, kinek kelljen tele szájjal dicsérni a borát, ki hurcolja fel-alá az interspáros batyuját, ki átkozza el a saját sose látott anyuját, ki feküdjön hol itt, hol ott, mint a kilőtt állat, ki rándítson haladtában szemlesütve vállat, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki csinálja új kecóját trendire és takarosra, ki próbáljon mindenáron bejutni a fapadosra, ki locsoljon Francois Voyer konyakot a kivire, ki gondoljon tehetetlen haraggal a gyivire, ki tegye le egyik percről másikra a piát, ki próbálja kivenni a lelencből a fiát, ki lomizzon kisbiciklit, dinókat meg törpöket, ki ugassa le az undok, játszótéri kölköket, ki lássa a sajátját a más ölében csicsikálni, ki próbálja magát minden karácsonykor kicsinálni, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, kinek legyen tiszta sor, hogy haladás vagy haza, kinek legyen úgy, hogy többé ne mehessen haza, kit várjon a boldogság kék tengerén egy bárka, kit viszont a vácrátóti köztemető árka, kinek jusson éppen elég hely az isten tenyerén, Budafokon, Budaligeten és Mátraterenyén, Békésbe’ és Hevesbe’, s ki menjen a levesbe.”

 

A legközvetlenebb természetességgel és valami bizarrul tiszta, mégis nyers poétikusság közegében éled újra a politikai versírásnak egy olyan tradíciója ebben a versben (és Erdős más verseiben is), melyről azt hittem/tük végleg, feltámaszthatatlanul halott. Az ő története is bizonyítja: nem szükségszerű, hogy a líraolvasás kevesek ügye legyen, előkelő hobbi vagy extrém sport.

 

És akkor sorolnád még tovább, Jóska: Bognár Péter: Bulvár, Erdős Virág: A Trabantfejű Nő, Juhász Ferenc: A Pegazus istállói, Kántor Péter: Köztünk maradjon, Kemény István: A királynál, Szálinger Balázs: Köztársaság, Tandori Dezső: Aforiz-dió – Aforiz-mák, Tőzsér Árpád: Fél-nóta, Zalán Tibor: Fáradt kadenciák, Závada Péter: Ahol megszakadt.

 

Engem tutira meggyőztél!

 

(2013. április 11.)

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Ismerem

(vilhelem margareta, 2017.02.20 17:52)

Köszönöm szépen ,hogy újra olvashattam,de valahol nekem is megvan egy blogomban .
Nagyszerü vers gratulálok az irójának!

 

 

Utolsó kép


Facebook

Elérhetőség

Szabó Mihály

Mezőhegyes, Május 1 tér 6/4
5820

06(30)445-91-18

mihaly.mszabo@gmail.com


Archívum

Naptár
<< Október >>
<< 2018 >>
Ke Sze Csü Szo Va
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31        


Statisztika

Most: 3
Összes: 45514
30 nap: 1965
24 óra: 60