Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


M. Szabó Mihály: A mezőhegyesi „háború”

2015.02.09

A 19. század végi európai rendezés a 20. század elejére repedezni kezdett. Mind élesebbé váltak a gazdasági-politikai ellentétek az országcsoportok között. A balkáni háborúk (1912-1913) már azt mutatták, hogy a történelem kohójában ismét izzásig hevültek a dolgok. Csanád megye és Mezőhegyes az 1912 szeptemberében – Ferenc Ferdinánd vezette nagy hadgyakorlat idején – bemutatott új haditechnika láttán sejthetett meg valamit a modern háborúból. A vidám tömegjátéknak látszó katonai demonstráció után a robbanást a szarajevói pisztolylövés indította el.

 

Az egyik országos lap így számol be 1912 szeptemberében a mezőhegyesi hadgyakorlatokról:

 

„A jelenlegi feszült külpolitikai viszonyok között, a mikor az államok szinte lesben állanak s várva-várják, hogy mikor adhatnak fegyveres nyomatékot a jogos, vagy képzelt igényeiknek, kétszerte fontos volt, hogy a kettős monarchia hadgyakorlatai hadászati szempontból minő eredménynyel végződtek?

 

A hadgyakorlatokon jelen volt Ferencz Ferdinánd trónörökös, számos királyi herczeg, a magyar és osztrák kormány számos tagja, külföldi katonai attasék. Mezőhegyes, Makó, Szeged, Csanádpalota környéke volt a hadgyakorlatok szinhelye, mert a terep megfelelt a kitüzött stratégiai czéloknak. … Százezernél több katona vett részt a fárasztó gyakorlatokon és a kik szemtanui voltak a lefolyt stratégiai eseményeknek, megállapították, hogy az idei magyarországi hadgyakorlatok jelentősége messze előre veti az árnyékát.

 

Ezen a gyakorlaton, már számos osztrák és magyar katonai pilóta vett részt gépeivel. Megjegyzendő, hogy a felderítő és hirvivő pilóták kiváló sikereket értek el. A hadgyakorlatok sikerét maga a trónörökös is elismerte.”

 

Kétségtelen, 1912-ben Ferenc Ferdinánd volt a főszereplője a Mezőhegyesen tartott úgynevezett „Kaiser-manővernek”. A trónörökös szálláshelye, s egyben – a hadgyakorlat idején – a főhadiszállás a Hild János által tervezett 1807-ben empire stílusban épült jószágigazgatói villa volt. (Ma orvosi rendelő – Kozma Ferenc u. 14. szám –, csupán néhány háznyira a volt ménesbirtoki nagyirodától – lásd a cikk alján lévő fotót.)

 

Pásztor Árpád így ír a trónörökösről a Nyugat 1912. 18. számának Figyelő rovatában:

 

„Hirlapírói végzetem úgy akarta, hogy én is lementem a nagygyakorlatra és hogy két napig egészen közelről láttam a magyar trón leendő urát, megfigyeltem kézmozdulatait, hallottam a hangját, észrevettem a szeme pillantását, – mindmegannyi jelet, melyek egy ember belső életét mutatják. Nem vagyok vasárnapi psichologus, hogy ezekből következtetéseket vonjak le és hogy ezekből a mozdulatokból következtessek a magyar nép sorsára, de mégis volt nehány tény, ami eléggé érdekes, sőt talán jellemző is.

 

Míndenekelőtt nevezetes, hogy kikkel fogott kezet a leendő uralkodó. Mikor leszállt a vonatról, kezet nyújtott Serényi miniszternek. A közelállók szerint ez volt az első kérdése:

 

– Ugye-e, gróf?

 

Nem hallottam, de mondták. Kezet adott két magasrangú katonának, a főszolgabirónak nem, s utána egy polgári méltóságnak sem. Ugyanigy tett Makón, hol katonatiszteken kívül csak Glattfelder püspököt tüntette ki kézszorítással.

 

… Ferenc Ferdinánd mint külön fogalommal nem törődött se Mezőhegyessel, se a nagy magyar alfölddel, se az ott lakó ezeréves néppel. Katona s néki minden föld itt vagy vadászterület, vagy katonai szempontból jó, esetleg rossz terrén. Nem érdekli semmiféle civilmunka, mesterség, vagy mesterkedés. Neki igazán mellékes, hogy a vezércikk írók meg akarják ismertetni a jó magyar néppel, ő bizonyára úgy érzi, hogy jó ezt az ismerkedési terminust minél későbbre kitolni, ma semmi szüksége sincs rá, de hogy minden pillanatban készen legyen az ismerkedésre, nagyon jól megtanult magyarul.”

 

A mezőhegyesi nagygyakorlatokról a Csendőrségi Lapok 1912. szeptember 22-ei száma is hírt adott:

 

„Megszűnt a mérföldekre hangzó ágyúdörgés, a gépfegyverek és puskák ropogása, a lovascsapatok látványosságszámba menő bravuros rohamainak robogása s nem hallatszik már a harsogó trombitaszó. A csapatok megtették kötelességüket. A vörösek megverték a kékeket, néhol a kékek is a vöröseket s aztán elszállították őket, kit erre, kit arra, a rendes állomásaikra. Mezőhegyes vidékén mostmár minden csendes. Szóval: az idei nagy harczi játéknak vége; katonai kifejezéssel szólva: lefujták.

 

A nagygyakorlat a melyen mint tábori csendőrök s másként is, sokan résztvettek bajtársaink közül, a kiadott hadparancs szerint, igen jól sikerült. A hideg őszi szelek s a folyamatos esőzés nem lohasztotta a csapatok harczi kedvét, igen jó kondiczióban s a kitűzött időre, úgyszólván fennakadás nélkül teljesítették a felvonulásokat, támadásokat és védekezéseket, pedig valóságos sártenger volt az egész vidék.

 

Kitettek magukért a repülőgép-osztály tagjai is. A felderítő szolgálat legnehezebb részét, hol egyedül, hol kettesben ülve a bizonytalan légi járművön, ők látták el, még pedig a legkitűnőbb eredménynyel. Sőt a küldöncz-szolgálatból is alaposan kivették a részöket, a fontosabb parancsok és jelentések fennakadás nélküli továbbításával. S ami az egészben legszebb: a motorok mindig jól működtek, a gépeknek baja nem lett és egyetlen lezuhanás nem történt az egész idő alatt.”

 

(Dr. Massány Ernő, a Vasárnapi Újság hírlapírója, a lap 1912. november 3-ai számában például így méltatja a korabeli magyar repüléstechnikát:

 

»…a múlt hónapi mezöhegyesi hadgyakorlatokon, a hol pedig tizenöt gép teljesített szolgálatot, daczára az óriási szélviharnak, egyetlenegy sem törött össze. A legfelsőbb elismerést el is nyerték s ha honi aviatikánk vigasztalan képet nyújt, hadi aviatikánk ezzel szemben még a francziákénak is felette áll.« a szerk.)

 

„A nagygyakorlatok területének lakossága a sok mindenféle látottak és tapasztaltak között bizonyára őket: a levegő merész harczosait fogja emlegetni” – így tovább a Csendőrségi Lapok tudósítása.

 

Tény azonban hogy a mezőhegyesi hadgyakorlatot nem mindenki fogadta ilyen lelkesen. Ady Endre – bár soha nem járt Mezőhegyesen – ekkor írta „A mezőhegyesi háború” című versét egyenesen a vezérkari főnöknek címezve, aki ekkor nem más, mint Franz Conrad von Hötzendorf, az Osztrák-Magyar Monarchia haderejének vezérkari főnöke.

 

„Drága istállókban kényes paripák,

Tíznek vagy húsznak millió az ára,

De piszkos csatakban, éjszakán, ködön,

Hurcolják gyilkoló próba-csatára

A fiainkat Mezőhegyesen.

 

Világ bámulja a hős komédiát

(Nérók új cirkuszt mindig csak kilelnek)

S a kényes, becézett, drága fajlovak

A puska-robra horkanva figyelnek:

Durvult a világ Mezőhegyesen.”

 

Az antimilitarista költemény az 1913 március végén napvilágot látott „Magunk szerelme” című kötetben jelent meg először gyűjteményes formában.

 

A szarajevói merénylet 1914. június 28-án történt, melynek áldozata Ferenc Ferdinánd főherceg, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse és hitvese Chotek Zsófia volt. Az elkövető: Gavrilo Princip nacionalista szerb diák. Ferenc Ferdinánd a figyelmeztetések ellenére a boszniai Szarajevóba látogatott, az ott tartott hadgyakorlat megtekintése céljából.

 

Július 23-án a monarchia ultimátumot ad Szerbiának: a szerb kormány hivatalosan ítélje el a merényletet, engedje meg az osztrák rendőrségnek a merénylet ügyének kivizsgálását. Szerbia nem fogadja el a követeléseket.

 

Július 28-án a monarchia hadat üzen Belgrádnak.

 

A történet vége: egy hónapon belül kezdetét veszi a négy esztendeig tartó első világégés.

 

a_tronorokos_lakasa_a_nagygyakfotoja.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

Tetszett? Lájkold a blog oldalát is!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Utolsó kép


Facebook

Elérhetőség

Szabó Mihály

Mezőhegyes, Május 1 tér 6/4
5820

06(30)445-91-18

mihaly.mszabo@gmail.com


Archívum

Naptár
<< Október >>
<< 2018 >>
Ke Sze Csü Szo Va
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31        


Statisztika

Most: 2
Összes: 45513
30 nap: 1964
24 óra: 59