Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


M. Szabó Mihály: A reklámszövegírás, mint megélhetési bűnözés (Exkluzív interjú Poós Zoltánnal)

2015.03.14

poos-zoltan.jpgSokan generációjának egyik legígéretesebb tehetségeként tartják számon. A Felkészülés kedvenc mondatomra című, a Balassi Kiadónál a könyvhétre megjelent regénye Poós ötödik könyve, de első prózakötete. Egyébként Battonyán született 1970. április 8-án. Volt basszusgitáros a Red Marinetti techno-punk zenekarban, egy reklámcég alkalmazottja és jelenleg újságíró Budapesten. Lopott időkben, éjjel, hajnalban ír, ha lazít, akkor legtöbbször moziba jár. És bármit megnéz. A fiatal kora ellenére máris országosan ismert irodalmárral a battonyai könyvtár november 18-ai író-olvasó találkozója előtt beszélgettünk.

 

– Költőnek, vagy inkább írónak tartod magad?

 

– Nézd, a versírás kézenfekvő dolog, hiszen csak papír és toll kell hozzá, na meg némi elszántság. Én mégis jobban szeretem magam írónak nevezni, a költő ma már egy kicsit anakronisztikusan hangzik. Hát nem?!

 

– Verset, vagy prózát könnyebb írni?

 

– A vers önmagát írja. Elég ha otthon felejted a bérleted és cseszeget a BKV ellenőr, netán nem dobod be azon a héten az öt találatot érő lottószelvényedet…, szóval ezekből mindjárt vers lesz. A mindössze 152 oldalas regényemet meg három és fél évig írtam. Mindez szigorú tervezést, tudatos fegyelmezett munkát igényelt, de nem panaszkodom.

 

– Én nem is tudom már ki mondta – de mintha te is utaltál volna erre a beszélgetésünk előtt – valahol minden ember költő, csak van aki előbb-utóbb abbahagyja a versírást! Nálad ez hogyan kezdődött?

 

– Tizenkétéves battonyai kisdiákok voltunk, mikor barátaimmal egyszer csak alakítottunk egy Szahara nevű zenekart. Igaz, semmilyen hangszerünk nem volt, de úgy őszintén, ismertél olyan tizenévest a a ’80-as évek elején, aki nem akart „bandát” alakítani? A legszebb azonban az volt az egészben, hogy mindezt plakáton is kihirdettük. És hogy mit lehet egy együttesben hangszerek és zenei tudás nélkül csinálni? Az egyetlen biztos pont: dalszövegeket írni. Nos, ezek a szövegek lassan 15-16 éves koromban egyszeriben csak versekké alakultak át. Aztán 1987-ben a Sárvári Diákköltők és Diákírók Országos Találkozójára beküldtem néhány versemet, és a Mezey Katalin és Papp Márió alkotta zsűri egyik díjazottja lettem. De megismerkedtem Kemény István, Vörös István és Kun Árpád költőkkel is, és ettől kezdve minden csütörtökön feljártam hozzájuk Budapestre, az Almássy téri Szabadidő Központba. Ma már mindannyiójukat barátomnak mondhatom. Aztán Kemény súgott nekem, hogy Cserépfalvi ismét beindítja a kiadóját, és mint a harmincas években most is támogatni kívánja a kezdő, fiatal költőket. Így jelent meg 1992-ben A dolgozat című verseskötetem a Cserépfalvinál.

 

– Amit aztán még három követett. 1995-ben az Idomított terület, 1997-ben a Barokk fizika és 1999-ben a Bróm. De mondd csak, meg lehet élni ma egyáltalán versírásból?

 

– Egy fenét lehet megélni! Három-négy újságnak dolgozom, és uram bocsá’, néha még egy-egy reklámszöveget is megeresztek. Mi ezt művészbarátaimmal megélhetési bűnözésnek nevezzük. De hogy csak egy példával jellemezzem a mai irodalom helyzetét, volt egyszer például egy egymondatos reklámszövegem, melyért többet fizettek, mint a három és fél évig írt regényemért. Tudomásom szerint ma Magyarországon Esterházy Péteren kívül senki sem tud csupán irodalomból megélni.

 

konyvborito.jpg– A Felkészülés kedvenc mondatomra című regényedben egy nőt teszel meg meg a történet elbeszélőjévé.

 

– Valóban. A könyvben egy nő feljegyzéseit olvashatjuk, akinek feltett szándéka, hogy ezzel az írással visszaszerezze az esküvőjére készülő volt barátját. Ez egy maximalista kísérlet, melynek célja, hogy a megszólaló a lehető legszebben nyilvánítsa ki mondanivalóját. Erre utal a regény címe is, hiszen a legszebb mondat az: Szeretlek.

 

– Többen úgy vélik, korosztályod egyik nagy ígérete vagy. Mit jelent ez számodra?

 

– Jó lenne, ha tényleg így lenne, de nem vagyok különösebben hiú. Engem inkább mindig is a boldogságra való törekvés, a boldogság miben léte foglalkoztatott. Mivel sok kedvencemet nem kényeztette el az utókor, ezért nem is ambicionálom, hogy esetleg sportkombinátot nevezzenek el rólam 100 év múlva. Én most szeretnék boldog lenni.

 

(2000. november 18.)

 

Tetszett? Lájkold a blog oldalát is!

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Utolsó kép


Facebook

Elérhetőség

Szabó Mihály

Mezőhegyes, Május 1 tér 6/4
5820

06(30)445-91-18

mihaly.mszabo@gmail.com


Archívum

Naptár
<< Október >>
<< 2018 >>
Ke Sze Csü Szo Va
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31        


Statisztika

Most: 2
Összes: 45514
30 nap: 1965
24 óra: 60