Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


M. Szabó Mihály: Áfium magány ellen (A Virág-versek ciklusból)

2015.02.04

Karácsony közeledtével feltörnek az emberben a régi emlékek, a gyerekkori ünnepek, az ajándékhalmok a fa alatt, a mézes sütemény illata, az együttlét boldogsága. Eszünkbe jutnak szeretteink, halottaink, akik már nem lehetnek velünk. A karácsony a szeretet ünnepe, az együttlété, a családé. De sokan egyedül vannak. Ők csak kívülről nézhetik mások békés boldogságát.

 

Adventi koszorú

 

hej, koszorú, koszorú

 

nem várni karácsony

a karácsony szomorú

 

rossz egyedül lenni

 

úgy érezni, senki nem szeretni

a lélek fázni, dideregni

 

fácskát sem állítani

 

minek a mellék

ha a fa… csak egy kellék

 

még kutyának is jobb tán

 

ha nincsen benne bolha

ó, ha istenke egyszer megszólalna

 

ember, adni melléd társat

 

ki néha megkérdezni

sebed miért vérezni

 

az ember, cssss… fülelni kezdeni

 

hallani kicsi szobában

kicsi lányt békésen pihegni

 

bár huszonöt, járni ő nem tudni

 

s beszélni, beszélni sem tudni

de arca, az ember arca mása

 

buta embernek csapni a szájára

 

lenni gyermeke az igazi társa

ő lenni őrző angyalkája

 

buta embernek csapni a szájára!

 

karacsonyi-magany.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tetszett? Lájkold a blog oldalát is!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Utolsó kép


Facebook

Elérhetőség

Szabó Mihály

Mezőhegyes, Május 1 tér 6/4
5820

06(30)445-91-18

mihaly.mszabo@gmail.com


Archívum

Naptár
<< Január >>
<< 2019 >>
Ke Sze Csü Szo Va
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31      


Statisztika

Most: 3
Összes: 48688
30 nap: 2394
24 óra: 76