Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


M. Szabó Mihály: Blaha Lujza Mezőhegyesen (Kritika)

2015.02.27

Kezdjük mindjárt a végén. Talán csak Rákóczit, Kossuthot és Jókait kísérték annyian az utolsó útjára, mint őt 1926. január 26-án, szerda délután. Egy egész nemzet gyászolta, s nem véletlenül. Senki sem tett ugyanis annyit Budapest elmagyarosításáért, mint ő. A „nemzet csalogánya”, aki 1850. szeptember 8-án Rimaszombatban látta meg a napvilágot. Blaha Lujzára Csomor Csilla emlékezett a mezőhegyesi Nonius Pódiumon, s a majdnem egyszemélyes zenés játékban, megelevenedett hetvenhat év csaknem minden sikere, bánata.

 

csomor-csilla-blaha-lujza-szerepeben.jpgblahane-a-tunderlak-magyasrhonban-cimu-darabban.jpgUgyan elhangzott az előadásban a Rózsabokorban jöttem a világra kezdetű híres nóta is, de Csomor Csilla, vagyis Blaha Lujza mindjárt a darab elején biztosította közönségét, hogy nem ott, s még nem is valahol két előadás között félúton, hanem Rimaszombatban, Manczel József csizmadia-mester faluvégi fazsindelyes házában, a Rima folyó partján jött a világra Reindl Sándor huszártiszt, forradalom utáni vándorszínész és Ponti Aloisa gyermekeként. Mivel a kolera a vándorszínészek életét sem kímélte, apja 1856-ban Kassán, előadás közben vesztette az életét. Anyja újabb férje Kölesi Antal színpadi festő. A fiatal Lujza, aki hatévesen lép először színpadra Esztergomban, tíz év múlva férjhez megy a nála huszonegy(!) évvel idősebb Blaha János (Johann Blaha) cseh származású, osztrák karmesterhez, aki ugyan magyarul nem tud, (a dolog pikantériája, hogy a népszínmű koronázatlan királynője meg németül nem beszél) de mindent megtesz, hogy felesége kibontakoztathassa a tehetségét. Hálából Lujza élete végéig viseli majd a nevét, bár hivatalosan még két férje akad: Soldos Sándor, később pedig dr. Splényi Ödön személyében. Előbb Debrecenben játszik, innen szerződteti Szigligeti a budapesti Nemzetibe, hogy aztán meghódítsa a Népszínházat és a népszínművet.

 

Csomor Csilla a Déryné Széppataki Róza életét feldolgozó Édes Rózám! című önálló estje után (melyet ugyancsak műsorára tűzött a Nonius Pódium) most a „nemzet csalogánya” bőrébe bújt. Célja, hogy a nagy előd sorsának bemutatásával maga is képviselje azt a szent küldetést, amely a magyarságtudatot erősítve, a szép magyar nyelv ápolásának fontosságára irányítja a figyelmet. (Karády Katalin alakját Liszi Melinda, Tolnay Klári emlékét pedig Kara Tünde és Kautzky Armand idézte fel nemrégiben ugyanezen a „deszkákon”.)

 

A Perczel Enikő összeállította, Bezerédi Zoltán rendezte Nonius Pódium-féle változatban tíz olyan, Blaha által híressé tett dal is elhangzott, mint például a Darumadár útnak indul, Nincsen annyi tengercsillag az égen, Ezért a legényért, Hullámzó Balaton tetején, vagy éppen a Cserebogár, sárga cserebogár. Az előadáshoz a zongorakíséretet Rázga Áron biztosította.

 

Csomor Csilla, a jászberényi születésű színművész a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Kerényi Imre osztályában végzett, majd a győri Kisfaludy Színházhoz szerződött, később tagja volt a Nemzeti Színháznak, majd átnevezése után a Pesti Magyar Színháznak. A színművész számos prózai és zenés darabban játszott, láthatták a nézők egyebek mellett a Bánk bán Izidórájának szerepében, Gizellaként az István, a királyban, Titániaként Shakespeare Szentivánéji álmában. A televíziónézők a Barátok közt című magyar filmsorozatban ismerhették meg. A 2012-es csoportos létszámleépítés után ugyan anyaszínház nélkül maradt, ám cseppet sem tűnt el a köztudatból, sőt! A Barátok közt egykori Berényi Zsuzsája láthatóan lubickol új szerepében. Blaha Lujza sokszínűsége, sokoldalúsága, a lényéből áradó pozitivizmus, a derű, a humor, az életszeretet rá is jellemző. Így a „nemzet csalogánya” alakjának felidézésében, nem kell magára erőszakolnia a mosolyt, vagy a bohóckodást, de még a drámai jelenetekben sem kell szenvednie.

 

A Nonius Pódiumon egy olyan színésznő élete elevenedett meg előttünk a színpadon, aki játszott a walesi herceg előtt, a magyar királyi párnak ezüstlakodalmán, volt szerencséje megismerkedni gróf Andrássy Gyulával, Liszt Ferenccel és Zichy Jenővel. Ízig-vérig magyar volt, sírva menekült el Bécsből, bár minden városhoz, minden színházhoz hűséges maradt, ahol csak játszhatott élete során. Élete a folyamatos vándorlásról szólt, mégis kereste az állandóságot és a biztonságot. Ha csirkepaprikásra vágyott, az sem akadályozta meg, hogy Bécsben nem lehetett paprikát kapni… (csak a patikában – hja persze, azt csak az Isten tudja, mit kezdtek ott a fűszerrel!)

 

blaha-lujza-szulohaza.jpg


Blaha Lujza szülőháza

 

Blaha Lujza 1886 nyarán egyébként Gyulán is vendégszerepelt. „…Blahánét élete, pályája hosszú folyamán mindenütt nagy tisztelettel, szeretettel és megbecsüléssel fogadták, de – mint ő maga mondotta – olyan kitüntetéssel soha sehol, mint amidőben páratlan kedvességű házigazdája (Göndöcs Benedek apátplébános) itt Gyulán részesítette. Ittléte alatt, reggelin, ebéden, uzsonnán és vacsorán lukulluszi lakomában volt része, amivel pedig sok van mondva, mert gourmand Göndöcsnek kitűnő konyhája tudvalevő országos hírnevű volt…” – írta a szemtanú: Kóhn Dávid, egyik írásában.

 

Már életében teret és színházat neveztek el róla. Előbbi, ahol a lakása is volt, mai napig a nevét viseli. „Színpadi hercegek! Katonák, nép, sorakozzatok!... Királynőt temetünk most” – mondta búcsúztatójában Beöthy László. Jókai és Ady társaságában kapott végső nyughelyet a Kerepesi úti sírkertben. „Óh, be nagyon kellett ez a csoda-asszony / Hogy ebből a földből életet fakasszon...” – s hát mit is tehetnénk még hozzá Ady soraihoz? Köszönjük a Sorsnak, hogy Rimaszombatban született. Még ha nem is rózsabokorban.

 

A Blaha Lujza életét felidéző zenés monodrámához Sás Péter mezőhegyesi származású színész teremtette meg az ihletett hangulatot egy Charlie nótával (Könnyű álmot hozzon a szél), és két Márkus Alfréd örökzölddel (Meseautó, A bankban nincsen betétem) értő tolmácsolásban.

 

(2013. augusztus 16.)

 

Egy Blaha Lujza legenda

 

1883 tavaszán a Népszínház egy hónapig vendégszerepelt Bécsben. Az itt bemutatott „A koldusdiák”-hoz egy legenda is fűződik. Az előadáson megjelent Ferenc József császár és király nagy rajongója volt Lujzának. A magyar színtársulat már útközben hallott arról, hogy tizenhárom Galíciában szolgáló magyar katonát lázadás miatt halálra ítélt a katonai bíróság. Tamássynak (Tamássy József színész – a szerk.) támadt az az ötlete, hogy szegény magyar katonákon csak Blaha Lujza segíthet. A Piros bugyelláris második felvonásában Blaha Lujza egyszer csak kiszaladt a színpad elejére, letérdelt a rivalda előtt, és a „Verd meg Isten a gőzkocsi kerekét!” kezdetű nóta dallamára a következő szöveget rögtönözte: De szeretnék a királlyal beszélni, / kérő szóval kegyes szívét elérni. / Fenséges úr, tudom nagy a hatalmad, / pardont kérek tizenhárom magyarnak. A szöveget lefordították a királynak, aki leintett a színpadra, hogy érti és minden rendben van. Így menekült meg a tizenhárom fiatal magyar katona.

 

Tetszett? Lájkold a blog oldalát is!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Utolsó kép


Facebook

Elérhetőség

Szabó Mihály

Mezőhegyes, Május 1 tér 6/4
5820

06(30)445-91-18

mihaly.mszabo@gmail.com


Archívum

Naptár
<< Október >>
<< 2018 >>
Ke Sze Csü Szo Va
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31        


Statisztika

Most: 4
Összes: 45516
30 nap: 1967
24 óra: 62