Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


M. Szabó Mihály: mennyorszag@gmail.com

2015.02.04

Baszki! Writer’s block. Már órák óta ülök a számítógép képernyője előtt, bámulom agybénultan, de semmi, semmi nem jut az eszembe. A múzsa nemhogy homlokon nem csókol, seggem se érinti cseresznyepirosra rúzsozott szájával. Szellemi székszorulás?

 

Aztán eszembe jut, mit akartam. Szeretnék boldog új évet kívánni, ami ugye röhej, mert azt sem tudom, hova címezzem az ímélt? mennyorszag@gmail.com? Hülyeség. Van ott egyáltalán internet?  De mindegy is, hiszen még a számítógépet sem tudod bekapcsolni.

 

Egyébként tök buli volt a karácsony, bőgtem, mint egy szaros gyerek. Hallgattam Sarah Brightman & Andrea Bocelli: Time to Say Goodbye című számát, amit annyira szerettél, és eszembe jutott az egész elcseszett életünk, mely akár szép is lehetett volna, ha nem gyűlölsz annyira.

 

Életed utolsó két hetében jöttél rá végül, rám mindig számíthatsz. Mondtad, soha nem gondoltad volna! Nem tudtam, sírjak vagy röhögjek. Lemostam altestedről a fekáliát, pelenkát cseréltem alattad.

 

Még megvártad, fiunk hazaérjen, unokád halvány kis mosolyt csalt keskeny ívű ajkadra, miközben harminc kilós tested elveszett, pisztácia színű takaród alatt. Vajon mit éreztél, mit éltél át hosszú agóniád alatt? Lepergett előtted életed filmje? Érzékelted, hogy fiad és férjed ott gubbaszt ágyad mellett, mint két villanydrótra fittyentett csesztonsapkás kis veréb? Örültél mikor ahhoz a fényes kapuhoz értél?

 

Egy éve már, hogy nem vagy. Egy éve, hogy elmentél. Űr, űr, űr! Bármerre is megyek a házban, a városban, a megyében, amerre jártál, mindenről te jutsz eszembe. Beszarás. Mondd, természetes egyáltalán, hogy ennyi idő után is arra gondolok, figyelsz-e rám odafentről? Vajon büszke vagy arra, hogy fogyatékos kislányunkat úgy és olyan szeretettel igyekszem ellátni, ahogy tőled tanultam? Esetleg bosszankodsz néha, hogy megint milyen béna vagyok?

 

Ugye boldog vagy, szívem? Ugye nem zárkózol magadba? Ugye ott végre csak szeretés van? Love, love, love!  Zúgnak halkan az eolhárfák. A lelkek egybefonódnak.

 

Hogy mondod, drágám? Valamit félreértettél. Én még nem megyek. Tudod, maradnom kell darab ideig. A kislányunknak nagy szüksége van rám!

 

a-kapu.jpg

 

 

 

 

 

 

 

Tetszett? Lájkold a blog oldalát is!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Utolsó kép


Facebook

Elérhetőség

Szabó Mihály

Mezőhegyes, Május 1 tér 6/4
5820

06(30)445-91-18

mihaly.mszabo@gmail.com


Archívum

Naptár
<< Október >>
<< 2018 >>
Ke Sze Csü Szo Va
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31        


Statisztika

Most: 3
Összes: 45516
30 nap: 1967
24 óra: 62